1968. január 1-jén megalakul a Budapesti Közlekedési Vállalat, a BKV.
A BKV első vezérigazgatója Daczó József volt 1968.01.01-1983.12.31. között.
A viteldíjrendszer reformja jelentősen egyszerűsítette a jegyrendszert és megteremtette a kalauznélküli üzem előfeltételeit, amelyet 1968-ban a BKV valamennyi járművén életbe is léptettek.
Budapest autóbusz-hálózata erre az időszakra lényegében kialakult, egy-egy új viszonylat létesítésére csak az épülő lakótelepek kiszolgálása érdekében került sor.
Budapesten az átkelő-, és a helyi hajózás 1968 óta a BKV alá tartozik.
A budapesti közösségi közlekedés egyik legdinamikusabb szakasza indult meg az 1970-es évek elején. 1970-72-ben megtörtént a 2-es metró üzembe helyezése. 1973. januárjában a BKV irányítása alá került a metró üzemeltetési része.
A közlekedéspolitikai koncepcióban az 1970-es évektől mind nagyobb szerepet kapott az agglomerációs terület közösségi közlekedésének megszervezése, illetve fejlesztése.
Óbuda, Buda és Pest egyesítésének százéves évfordulója alkalmából a főváros számos új vagy felújított létesítménnyel gazdagodott. A legjelentősebbek az Andrássy úti földalatti vasút és a svábhegyi fogaskerekű vasút korszerűsítése volt.
A földalatti vonalának mai formája a centenárium idejére készült el. A régi fogaskerekű vasúti szerelvények 1973-ban közlekedtek utoljára.
1986. június 4-én átadták az utazóközönségnek – a második világháborúban súlyosan megrongálódott – a teljes körűen felújított és villamosított Budavári Siklót.
Ez időtájt, (1984.01.01-1990.12.31.) Dr. Zahumenszky József töltötte be a vezérigazgatói posztot.
A metróépítés folytatódott tovább, a metróhálózat előnye, hogy a 2-es és a 3-as vonalával érinti mindhárom nagy forgalmú vasúti pályaudvart, és, hogy a három metróvonal találkozásánál kialakításra került a Deák Ferenc téri közlekedési csomópont.