Már 1967 őszén megmutatkoztak azok az ellentétek Csehszlovákiában, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy elkerülhetetlen változások előtt áll az ország. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának (CSKP KB) 1967. szeptember-decemberi ülésein több bírálat érte a keményvonalas, sztálinista Antonín Novotný elsőtitkárt, többek között Alexander Dubček részéről, aki akkor a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának (SZLKP KB) elsőtitkára volt. Dubček kifogásolta, hogy Novotný gátolja a reformokat, ezért lemondásra szólította fel. A CSKP KB 1967 végéig nem tudott dönteni a fő kérdésekben.
A következő, 1968. január 3–5. közötti ülésén határozott a KB a demokratizálódási folyamat folytatásáról, az új nemzetiségi politikai alapelveiről, a szólás- és sajtószabadság megvalósításáról, valamint a párt akcióprogramjának kidolgozásáról. Menesztették Novotnýt az elsőtitkári tisztségből, Csehszlovákia elnöke viszont továbbra is ő maradt. A CSKP KB elsőtitkára Alexander Dubček lett. Március 21-én az egyre növekvő nyomás miatt Novotný lemondott az államfői tisztségről is.
A március 21-i drezdai találkozón a szovjet blokk országainak képviselői a Csehszlovákiában elindult reformfolyamatot bírálták (Románia nem vett részt a találkozón). Leonyid Iljics Brezsnyev szovjet főtitkár egyenesen ellenforradalmi jellegűnek bélyegezte a kialakult helyzetet.
Március 30-án Dubček javaslatára a népszerű Ludvík Svoboda tábornokot választották meg köztársasági elnöknek. A CSKP KB április elsején kezdődő ülésén kiszorították a pártvezetésből a Novotný köré csoportosuló tagokat, akik gátolták a reformokat, és Oldřich Černík vezetésével új kormány kinevezését javasolták. Árpilis 5-én elfogadták a párt akcióprogramját, amely az alapvető polgári jogok betartását, a magánvállalkozások engedélyezését, a cseh–szlovák viszony rendezésének tervét, valamint a nemzetiségi kérdés megoldási javaslatát is tartalmazta. A program hitet tett egy nemzetiségi statútum kidolgozása, a nemzetiségek önigazgatása mellett.
Három nappal később Svoboda államfő kinevezte az új kormányt élén Černíkkel. Április 30-án a szlovák állami és pártvezetés tárgyalásokat kezd a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete (Csemadok) és a Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének vezetőivel a nemzetiségek által megfogalmazott elképzelések teljesítéséről. A tervben az SZLKP KB, a Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT), valamint a nemzeti bizottságok mellett létesítendő nemzetiségi bizottságok szerepeltek, továbbá az SZNT Elnöksége mellett ki akartak alakítani Nemzetiségi Titkárságot is.
Május 8-án Moszkvában tanácskozott a szovjet, a magyar, a bolgár, a kelet-német és a lengyel pártvezetés. A csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban a szovjet vezetés kilátásba helyezte, hogy ha nem változik a helyzet, „erélyesebb fellépésre” is sor kerülhet.
Egy héttel később a kormány bizottságot hozott létre a föderációs (államszövetségi) törvény kidolgozására, élére Gustáv Husákot nevezték ki. Az SZLKP KB május 22-én kezdődő ülésén szintén elfogadja akcióprogramját, amelyben szerepel a már említett Nemzetiségi Titkárság megszervezése is, de a CSKP akcióprogramjával ellentétben itt nem esik szó a nemzetiségek önigazgatásának érvényesítéséről. A CSKP KB ülése május végén kizárja a pártból Antonín Novotnýt és társait. Június 7-én az SZLKP KB Elnöksége a Csemadokkal és a csehszlovákiai ukrán dolgozókat tömörítő kultúregyesülettel kötött április 30-i megállapodás alapján határozatot hoz a KB melletti Nemzetiségi Bizottság létrehozásáról, mely feladatául tűzi ki a nemzetiségek államjogi helyzetének rendezésére irányuló javaslatok kidolgozását. Az államszövetségről szóló törvény megalkotására alakult kormánybizottság június 26-án kimondta, hogy a nemzetiségek helyzetének törvényes rendezését külön alkotmánytörvény fogja megoldani.
(Forrás: történelemportál.hu)