Jövőbelátó piaristák címmel nyílt két híres szerzetestanár, a 120 éve született Öveges József és a 100 éve született Kovács Mihály életpályáját bemutató időszaki kiállítás a budapesti Piarista Gimnáziumban szerdán.
A Piarista Rend Magyar Tartománya és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság közös kiállításán fényképek, személyes dokumentumok, valamint a két tanár és tanítványai által épített, illetve használt kísérleti eszközök, játékok láthatók. A tárlaton megtalálhatók mások mellett az Öveges professzor televízió-műsoraiban használt kísérleti eszközök, kellékek, illetve a Kovács Mihály és tanítványai által készített “kibernetikai játékok”, mint példádul a Műegér, a Didaktomat névre keresztelt “feleltetőgép” vagy “Tücsök”, az első magyar, bolti forgalomban kapható számítógépmodell.
A kiállítást megnyitó Labancz Zsolt piarista tartományfőnök hangsúlyozta: “a két legendás tanár” pedagógiája forradalmian új volt, és bár eltérő pályát futottak be, “mindketten a piarista hagyomány igazi ápolói voltak”. Az egyszerűség, a hasznosság és a hatékonyság alapelveit “mesterien ötvözték a játékosság és a szemléletesség pedagógiai eszközeivel.”
Hozzátette: mindketten tudták azt, amit az igazi pedagógusok: vágyat ébreszteni a diákokban a tananyag és általában a tudás iránt.
Görbe László piarista szerzetes, a Szent Margit Gimnázium igazgatója Öveges Józsefet méltatva hangsúlyozta, hogy megértéséhez azt kort kell megérteni, amelyben született és élt: a “technikai robbanás” korát. Ekkor született a rádió, a televízió, ekkor vált hétköznapi jelenséggé az elektromosság, jelentek meg az első robotok és a számítógép – sorolta.
Öveges József 32 könyvet írt – ismertette. Tankönyvíróként 1935-ben mutatkozott be Összefoglaló kérdések a fizikából című érettségi előkészítő könyvével. Ezután kérték fel 1939-ben a Kis Fizika megírására, amelyet még a Rákosi-korszakban is tankönyvként használtak. Utolsó tankönyve, az Elektrotechnika 1970-ben jelent meg.
Tankönyveivel párhuzamosan jelentek meg ismeretterjesztő művei, mint például az Időjóslás és időhatározás című 1924-ben, amelyet akkoriban így reklámoztak: “dobja el az esernyőjét, vegye meg Öveges könyvét” – idézte fel Görbe László, hozzátéve, hogy ezek a tudományt népszerűsítő könyvek tíz-, olykor húszezer példányban is elkeltek.
Görbe László kitért arra, hogy Öveges József nyugdíjba vonulása, 1955 után lett az “ország tanára”. Kétszázötven rádiós előadásának vannak meg a jegyzetei, a televízió-műsorok közül azonban – lévén élő adások, amelyeket nem rögzítettek – csak kevés maradt fenn. Hozzátette: ezekben a műsorokban mutatták meg és népszerűsítették Kovács Mihály és tanítványai kibernetikai játékait is.
Görbe László elmondta: Öveges professzor előadásaira “komolyan készült”, megírta, megtanulta és tükör előtt gyakorolta azokat.
Híres szemléltetőeszközei közül Hekit, a rezonanciakutyát említette meg, amely a zenei A hangra jön elő házából. Érthető, szemléletes magyarázataira példaként pedig egy idős, a rádió működési elvéről kérdező asszonynak adott válaszát idézte: a rádió olyan, mint egy macska, “aminek a farkát Pesten rángatják és magánál nyávog”.
Képes Gábor, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság főmunkatársa Kovács Mihály munkásságáról elmondta: ő volt Magyarország első középiskolai informatikatanára, aki az 1958-59-es tanévben hirdette meg kibernetika szakkörét a Piarista Gimnáziumban.
Kovács Mihálynak az 1960-as évek elejétől sorra jelentek meg kibernetikai játékai. Ekkor vált “médiasztárrá”, hiszen a sajtó folyamatosan foglalkozott mind tudományos játékaival, mind az általa épített vitorlás hajókkal. Igaz – tette hozzá -, hogy a sajtóban sem róla nem írták le, hogy piarista szerzetes, sem a játék- és hajókészítésben részt vevő diákjairól hogy a Piarista Gimnázium tanulói.
Képes Gábor a legjelentősebb kibernetikai játékként a Mikromat kibernetikai építőkészletet említette, amely több ezer példányban kelt el, és amelyen több tízezer diák sajátította el otthon és az iskolákban a modern számítástechnika alapelveit.
