árnyékolás

Táj, és építészet 3. – Az árnyékolás

Írtunk már arról, hogy a földrajzi táj hogyan határozza meg az építészetet. Most egy újabb momentumot veszünk vizsgálat alá, és ez pedig az árnyékolás kérdése.

Egyértelmű, hogy az árnyékolás alapvetően a fényviszonyok határozzák meg. Ezért is különül el olyan élesen egy skandináv építészet, egy mediterrán építészettől.

Aki jár már a skandináv országokban, és az esti órákban indul városnézésre, meglepődve tapasztalhatta, hogy sok skandináv ház olyan, mint a kirakat. Ők ugyanis nem használnak semmilyen árnyékolót, sem függönyt, sem redőnyt. Ennek oka, hogy a skandinávok igyekeznek minél több fényt beengedni otthonukba (az utóbbi években azért itt is volt változás, részben a közbiztonság romlása, és a svéd-modell  megroppanása nyomán).

Ha ellenben délnek utazunk, akkor teljesen mást tapasztalunk. A mediterrán házak természetes velejárója a spaletta, amely különösen a déli órákban használatos. Az olasz, dél-francia területeken ezzel rekesztik ki a túl sok napfény és az ezzel együtt járó meleget. A táj és a természeti adottságok meghatározzák az építészetet.

Magyarországon nincs ilyen jellegű sajátosság. Sajnos a szocialista építkezés nyomán a redőnyök váltak olyan elterjedté, mint a mediterrán térségben a spaletták. Holott ma már a modern redőnyöknek számtalan formában használhatóak, és rejthetőek el. Lehet ez is esztétikus, ha sikerül levetkőznünk szocialista örökségünket.

Ha még messzebb megyünk más árnyékolási módszereket találunk, Ázsiában a bambuszrolók, a vászon árnyékolók az elterjedtek. De Ázsia már egy külön világ.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.